Ahol a Duna született

A Duna születése egy olyan természeti és kulturális csoda, amelynek története messze túlmutat az iskolai földrajzórák száraz tényein. A Fekete-erdő hűvös, fenyves illatú völgyeiben, egy elegáns német kisváros szívében indul útjára Európa második leghosszabb folyója, amely tízezernyi kilométeren át formál tájakat, kultúrákat és emberi sorsokat.

A születés helyszíne: Donaueschingen

A folyó bölcsője a Baden-Württemberg tartományban található Donaueschingen városkája. A helyiek büszkesége és a folyó keletkezése szorosan összefonódik a hegyvidéki táj földrajzával és a várost évszázadok óta formáló Fürstenberg hercegi családdal.

A Duna eredete körüli történet kettős: van egy szimbolikus, történelmi forrás, és van egy földrajzi, hidrológiai találkozási pont.

• A szimbolikus Duna-forrás (Donauquelle): A hercegi kastély parkjában található az a díszes, kővel körbefogott, kovácsoltvas korláttal övezett forrásmedence, amelyet évszázadok óta a Duna hivatalos forrásaként tisztelnek. A kerek medence közepén egy szoborcsoport látható: a szobor „Anya-Dunát” (Baar) ábrázolja, amint megmutatja a fiatal Duna-leánynak a nagyvilágba vezető utat.
• A földrajzi születés (A két patak találkozása): A természetföldrajzi valóság a várostól alig egy kilométerre keletebbre történik. Itt egyesül a Fekete-erdő két hegyi patakja: a hosszabb, hűvösebb Breg és a rövidebb, de sebesebb Brigach. A helyi német mondóka úgy tartja: „Brigach und Breg bringen die Donau zu Weg” (azaz a Brigach és a Breg hozza létre a Dunát). A két kis vízfolyás összefolyásánál válik a patakokból hivatalosan is Duna.

Milyen volt a táj akkor, és milyen ma?

A Duna-völgy ezen szakasza a Baar-fennsík dombjai között terül el, a Fekete-erdő keleti peremén.

A régmúltban ez a terület buja, mocsaras ártéri rét volt, ahol a hegyekből lezúduló vizek szabadon keresgélték útjukat a fenyvesek és bükkösök árnyékában. A középkortól kezdve a hercegi udvar gondos munkával formálta át a környezetet: a vadregényes ártérből egy ápolt, pompás kastélypark és harmonikus kultúrtáj született.

Ma Donaueschingen a rendezettség és a természetes nyugalom mintaképe. A város környéke egy gyönyörűen karbantartott, zöld oázis:

• Virágzó parkok és ligetek: A kastélyparkban százéves fák, gondosan nyírt pázsit és színes virágágyások övezik a vizek útját.
• Gazdag madárvilág: A két patak találkozásánál kialakított természetvédelmi területeken és az ártéri réteken otthonra lelnek a tőkés récék, gémek és a vidék jellegzetes fészkelői, a fehér gólyák, amelyek a nyári hónapokban a háztetőkről és a nedves rétekről figyelik a tájat.
• Szelíd harmónia: A táj egyszerre őrzi a Fekete-erdő friss, tiszta mountain-levegőjét és a gondos emberi kéz nyomát. A folyó itt még nem az a széles, méltóságteljes folyam, amit Budapestnél vagy a Déli-Kárpátok szorosainál látunk, hanem egy tiszta, gyors léptékű, világos vizű hegyi folyócska.

Donaueschingen ma nemcsak a Duna-rajongók zarándokhelye, hanem a híres Duna-menti kerékpárút (Donauradweg) kiindulópontja is. Innen indul útjára a víz, hogy tíz országot érintve, több mint 2800 kilométer után a Fekete-tengerbe torkolljon.