A virágállatok vagy korallok

A virágállatok vagy korallok


Virágállatok

virágállatok vagy korallok (Anthozoa) a csalánozók (Cnidaria) törzsének egyik osztálya két alosztállyal, közel 7000 leírt fajjal.

Közéjük tartoznak a trópusi óceánok zátonyalkotó organizmusai, amelyek kalcium-karbonátot kiválasztva hoznak létre szilárd vázat.

virágállat név arra utal, hogy ezek a helytülő (szesszilis) állatok gyakran élénk színűek, és a szájnyílásukat körülvevő tapogatókoszorú virágszirmokra emlékeztet. Fő jellegzetességük, hogy nincs medúza alakjuk, ezért az ivaros szaporodás funkcióját is a polip alak vette át (Urania).

Származásuk, elterjedésük

Megtalálhatók minden trópusi, szubtrópusi és a mérsékelt övi tengerben, de gyakoriságuk a térítőktől a sarkkörök felé csökken. Korallzátonyok főleg a kontinensek melegebb, keleti oldalán (az óceánok nyugati medencéiben) fordulnak elő, mert a nyugati részeken a hideg áramlatok uralkodnak. A leghíresebb közülük az ausztráliai Queenslandtől északkeletre található Nagy-korallzátony. Ismertek még Florida és a Bahama-szigetek zátonyai. Klasszikus előfordulási területük a Csendes-óceán nyugati medencéje az Indiai-óceánig, de azért Európa déli partvidékén is szép számmal élnek. Pusztán az Adriából több mint 80 fajuk ismert.

Több faj vázát ékkőnek dolgozzák fel; közülük a legismertebb a Földközi-tengerben élő vörös nemeskorall. A korallok nagyon törékenyek; gyakran tesznek kárt bennük a hajók horgonyai és a gondatlan búvárok. Az emléktárgy-kereskedelem sok fajt a kihalás szélére sodort.

Megjelenésük, felépítésük
Az egyedi korallpolipok 2 centiméter hosszúak, a kolóniák 3 méter átmérőjűek is lehetnek; növekedésük fajtól függően az évi néhány centimétertől két méterig változó.
Testük középső részén van a gasztrális üreg; a tulajdonképpeni, többé-kevésbé hengeres test ezt veszi körül. Fölül nyílik az üregbe a szájnyílás, amit tapogatókoszorú vesz körül. A tapogatók száma fajonként változó; akár több ezer is lehet (Lőrinczi–Torma). Mögötte a gasztrális üreg bevezető szakasza a lapított garatcső (pharynx); ezt követi az oldalról benyúló válaszfalakkal erősen tagolt tulajdonképpeni űrbél. A húsos válaszfalak (más néven sövények; szeptumok) egyaránt kapcsolódnak a testet az aljzathoz rögzítő talpkoronghoz és a szájnyíláshoz, amivel az űrbelet központi részre és sugárkamrákra tagolják — a sugárkamrák száma a rendszertani felosztás alapja. Mivel a szájcső lapított és az egyes sugárkamrák alakja, elrendezése ehhez alkalmazkodik, a korallok testének eredetileg sugaras szimmetriája másodlagosan kétoldalassá alakult (Urania).

A nyolcosztatú virágállatokban (Octocorallia) nyolc ilyen válaszfal van, a hatosztatú virágállatokban (Hexacorallia) pedig hat vagy ennek egész számú többszöröse — ilyenkor az általános szabály, hogy csak hat sövény nyúlik be a garatcsőig, a többi rövidebb (Lőrinczi–Torma).

A válaszfalak egyik oldalán alakultak ki azok a hosszanti izmok (izomzászlók), amelyek főként az űrbélbe gyömöszölt zsákmány fogva tartására szolgálnak (ebben a keresztirányú izmok segítik őket). A szeptumok belső éle, a filamentum megvastagodott és váladéktermelő, valamint felszívó sejteknek ad helyet (Urania).

 

Helytülő életmódjuknak megfelelően nincsenek érzékszerveik, csak testük felületén találunk érzékelő sejteket. A külső ingerekre a vázképző formák visszahúzódnak páncéljukba, a váz nélküliek pedig alaktalan kupacokká gömbölyödnek. Voltaképpen egységes idegrendszerük sincs, csak külső rétegükben egy ektodermális, a belsőben egy entodermális hálózat (Urania).

Többségük külső vagy belső meszes vázat választ ki (Lőrinczi–Torma).

Életmódjuk, élőhelyük

Kizárólag tengeriek, többnyire 20-200 méter mélyen települnek meg. Talpkorongjukkal a tengerfenékbe kapaszkodnak; ezután helyüket már nem változtatják. Többnyire hatalmas telepekben élnek, de lehetnek magányosak is (Lőrinczi–Torma). Évente körülbelül 1 cm-t nőnek. Táplálékuk állati plankton, amit tapogatóikkal fognak meg. A kőkorallok az algákat és a bennük szimbiózisban élő algák termékeit is fogyasztják.

A filamentumok többnyire hézagmentesen körülveszik az űrbélbe juttatott zsákmányt, amit a váladéktermelő sejtekből kibocsátott emésztőnedvek bontanak le. Ezt a táplálékot a falósejtek fagocitózissal felveszik, majd az entoderma felszívja (Urania).

Szaporodásuk

A virágállatok kétféleképpen szaporodhatnak. Ivartalanul, bimbózással új korallpolipokat hozhatnak létre, ivarosan pedig a korallpolipok lárvákat. Ehhez spermiumot és ivarsejteket lövellnek ki. A megtermékenyített petékből kikelő lárvák letelepednek és új kolóniákat alkotnak.

A legtöbb korallfaj váltivarú; az ivarsejtek rendszerint a gasztrális üreg válaszfalain termelődnek. A petesejtek az űrbélbe pottyannak; ott termékenyítik meg őket a szájnyíláson besodródott hímivarsejtek. A zigóták fejlődésének első szakaszában kialakult csillós lárváknak még nincs elkülönült szájcsöve, nincsenek tapogatói és a gasztrális üregükben még nincsenek válaszfalak. A szájnyíláson kiúsznak az anyaállat szervezetéből, majd rövid úszkálás után maguk is letelepszenek, és már rögzült állapotban folytatják, illetve fejezik be fejlődésüket.

Ivartalan szaporodásuk két módja a bimbózás és az osztódás. Az így született új egyedek többnyire szülőjük mellett maradnak, és így folyamatosan terjeszkedve hatalmas telepeket hozhatnak létre úgy, hogy az egyedek csak nagyon ritkán specializálódnak valamilyen feladat elvégzésére: a nagy-nagy többség önállóan táplálkozik és szaporodik — a telepekben többnyire vegyesen élnek a hímek és a nőstények.

 Tengerirózsák (Actiniaria)

tengeri rózsák (tengeri anemónák, illetve aktíniák) (Actiniaria) a virágállatok (Anthozoa) osztályában a Hexacorallia alosztály egyik rendje több mint ezer leírt fajjal. Nevüket a szellőrózsa virágról (Anemone spp.) kapták.

Feketekorallok (Antipatharia) Milne-Edwards & Haime, 1857

feketekorallok (Antipatharia) a virágállatok (Anthozoa) osztályába és a hatosztatú virágállatok (Hexacorallia) alosztályába tartozó rend.

 
Corallimorpharia a virágállatok (Anthozoa) osztályába és a hatosztatú virágállatok (Hexacorallia) alosztályába tartozó rend.

 

kőkorallok (Scleractinia) a virágállatok (Anthozoa) osztályába és a hatosztatú virágállatok (Hexacorallia) alosztályába tartozó rend.

A Zoantharia a virágállatok (Anthozoa) osztályába és a hatosztatú virágállatok (Hexacorallia) alosztályába tartozó rend.

lapanemóna (Discosoma) a virágállatok (Anthozoa) osztályának Corallimorpharia rendjébe, ezen belül a Discosomidae családjába tartozó nem.

Forrás.hu.wikipédia.org

Külső képet készítette: Stan Shebs, CC BY-SA 3.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=439605

Tetszett a cikk?

 

1001SzépHely ajánló

Fülöp-szigeteken Tubbataha Park
Világ Széphelyei , Óceánok/Tengerek
A Tubbataha Természeti Park, a Fülöp-szigetek védett területe a Sulu-tenger közepén
Hortobágyi gulya a legelőn
Magyarország Széphelyei, Észak-Alföld
A hortobágyi puszta és a hozzá társított alföldi pásztor- és betyárromantika az ország egyik idegenforgalmi vonzereje.
A világ legszebb havas tájai
Világ Széphelyei , Világ Széphelyei
Elhoztuk nektek a legszebb havas tájakat, amik segítenek kicsit ráhangolódni a tél szép arcára.
A virágállatok vagy korallok
Világ Széphelyei , Óceánok/Tengerek
Korallzátonyok főleg a kontinensek melegebb, az óceánok nyugati medencéiben fordulnak elő
Isztriai félsziget
Európa Széphelyei, Szárazföldi Széphelyek
A horvát tengerpart észak-nyugati határán fekvő, háromszög alakú területet.
Pagodák a Shanhu-tónál
Ázsia Széphelyei, Ázsia Széphelyei
Pagodák a Shanhu-tónál
Eger a csogálatosan szép város
Magyarország Széphelyei, Észak-Magyarország
Eger városa az őszi színekben is lenyűgöző és izgalmas látnivalókat kínál.
Mártélyi tanösvény - Hódmezővásárhely
Magyarország Széphelyei, Dél-Alföld
A tanösvény 8 állomáson keresztül mutatja be a Körtvélyesi és az Ányási holtágak életét, a helyi élővilágot
Mauritius tengerpartjai
Világ Széphelyei , Világ Széphelyei
Mauritius, egy egzotikus paradicsom Madagaszkár közelében, amely megnyitotta határait a nemzetközi turisták előtt

További szép helyek »